Helyszín, Kanári-szigetek, azon belül is Lanzarote szigete, Puerto del Carmen. A legnagyobb üdülőközpont a szigeten, óceánparti sétány kilométereken keresztül kizárólag éttermekkel, kocsmákkal és vásárlással. Van egy ilyen csillivilli glamorous réteg duty free parfümökkel, fusion étteremmel meg designer táskákkal (hogy ugye legyen mibe tenni a sok parfümöt, amit ennyiért nem lehetett otthagyni). Aztán vannak a kínai árusok, akik már mindent elleptek a világon, talán a Sarkokat leszámítva, és a rengeteg brit, akik újabban a szigetekre költöznek nyugdíjaskorukban, vagy csak kocsmát nyitnak, és aztán újabb briteket vesznek fel, akik az utcán ilyen behívók vagy mik. De tényleg. Egyébként is tele van minden britekkel, nekik ez a karibi nyaralás, úgyhogy ott minden étteremben lehet angol reggelit meg sört kapni - tapas talán, ha két helyen volt. Balaton-szindróma, dehát ne menjen üdülővárosba, aki nem szereti az üdülővárost - egy bölcsességet, amit az élet számos területén büszkén szoktam elsütögetni.
